Dél-Korea – a természetgyógyászat és a modern nyugati orvoslás integrálásának mintaországa
Nemrég olyan képzésen vettem részt, amely bemutatta a hagyományos koreai orvoslás mai szerepét Dél-Koreában.
Nem csak Dél-Korea egyedülálló a világon, hanem a dél-koreai egészségügyi rendszer is. Utóbbi a következők miatt: az ősi hagyományos koreai medicina, vagyis az itteni természetgyógyászat felvilágosult politikusoknak köszönhetően 1987 óta az állam által finanszírozott tevékenység. Ennél azonban többről van szó. Több mint 300 kórházban és 2000 magánpraxisban jut hozzá egy átlag koreai állampolgár ahhoz a lehetőséghez, hogy a természetgyógyászatot és a nyugati orvoslást is párhuzamosan hasonló színvonalon, egy helyen megkaphatja. Sok helyen a természetgyógyászati osztályok hasonló nagyságúak, mint a nálunk ismert nyugati rendszerű osztályok. A kétféle orvos egyenrangú e rendszerben, mondjuk hasonlóan 6 évig képzik a hagyományos koreai orvost (természetgyógyászt) is a 10 magán- és egy állami egyetem valamelyikében.
Óriási lendülettel, magas színvonalon kutatják az ősi gyógynövényhasználatot, és a növényi gyógyszereket is fedezi a biztosító. A teljes állami betegségmegelőzési programot a hagyományos koreai orvosok (természetgyógyászok) végzik lényegesen eredményesebben, mint amely megelőzési programokat mi Európában ismerünk. Hogy mást ne említsek, a fejlett európai átlagéletkornak számító 70 évhez képest a dél-koreai átlagéletkor 90 év. Az egyik szöuli professzor, aki e téma szakértője, szerényen elmondta, hogy milyen stratégiával szeretnék tovább növelni ezt az egyébként európaiak számára elképzelhetetlenül magas átlagéletkort.
Gyógynövények a koreai orvoslásban
Praktizáló orvosként a legnagyobb élmény nyilván azon klinikák meglátogatása volt, ahol a gyakorlatban láthattam, mennyire hatékonyan alkalmazzák központi állami finanszírozással az ősi gyógymódokat. A beteg egy ilyen intézményben természetes módon kerül a legmodernebb diagnosztikai egységekbe MR-re, CT-re, laborvizsgálatokra, majd vissza a természetgyógyászati osztályra, ahol esetleg nyugati szakorvosok is vizsgálják vagy kezelik, de a terápia gerincét a hagyományos koreai orvosok végzik. A koreai orvoslás ugyanúgy tartalmaz manuális terápiát, akupunktúrát, mint a kínai orvoslás. A gyógynövényhasználata is hasonló a kínaihoz, és számtalan kínai gyógynövényt alkalmaznak a napi gyakorlatban, mégis a rendszer sajátságos, és jelentősen különbözik is a kínaitól. Rendkívül érdekes az a mód, ahogyan alkalmazzák a gyógynövényeket (közel 700-féle gyógynövényt használnak), hiszen száraz drog formájában gyógynövényszekrényekben tartják azokat a helyszínen, és nem a rendelőtől, kórháztól távoli gyógyszertárban.
A rendszer minden magánpraxisban és kórházban hasonló. Az orvos receptúrája alapján a gyógyszerész vagy a gyógyszerészasszisztens helyben állítja elő, sokszor több óráig történő főzéssel, korszerű főzőtartályokban a beteg számára a gyógynövényfőzetet. Majd ezt modern fóliás tasakokba csomagolják szintén a helyszínen, és a betegnek ízléses „tortásdobozokban”, a napi adagolást figyelembe véve adják ki a neki egyénileg összeállított gyógynövénykivonatot. A páciens mindennap két vagy három alkalommal felbont egy ilyen tasakot, és így szakszerűen előállított hatóanyagokhoz jut. Ezek a gyógynövénykészítmények nagyon hatékonyak fájdalomcsillapításban, légúti, emésztőrendszeri tünetek csökkentésében, anyagcserezavarok orvoslásában.
Bár a kínai és indiai hagyományos orvoslás mellett a koreairól keveset lehet Magyarországon hallani, azt hiszem, a példa egyedülálló, és jó lenne, ha a hazai politikusok ötleteket merítenének ebből az egészségügy hatékonyságát ugrásszerűen növelni tudó rendszerből. Nem a természetgyógyászat elnyomására, megkurtítására és beteges visszaszorítására lenne szükség, hanem arra, hogy az ősi gyógymódok felkarolásával, annak integrálásával egy új szellemiséget vezessünk be a gyógyításban: együtt az ősi és a modern, mindenütt az olcsóbb természeteset, ahol lehet, és a drága modernet, ahol szükséges.
Forrás: Természetgyógyász Magazinban megjelent cikkem.